A sirály balladája
Az ébredés sokkal nehezebb, mint ahogyan azt
bárki gondolná. A szem csupán helyzetjelző fényszóró.
Ülni saját, már közömbössé vált, tehát érzékelhetetlen
szagodban, a besüppedő matrac szélén. Vándorlás
az üres szobákon át. Éhség nélküli evés, gépies kávé-
adagolás. A mosogatás megnyugtató tárgyiassága,
a kosz, majd a hab lefoszlása az edényekről, a tiszta,
hideg öblítővíz folyása. Áttetsző csapvíz, napi
öt-hatszori hugyozás. A Nap útja az ablakokon át.
A mosás feladattudata, az öblítőillat: a tisztaság.
Teregetés: kilépni a fénybe. A funkciótlan pakolás:
rendteremtés minden nap, holott se rend, se ren-
detlenség. Az egyedüllét vágya és haszontalansága,
majd a megkönnyebbülés, az első szavak, amikor
hazaérsz. Vagyok, mint egy természetvédők által
megmentett, néma sirály.
A nyár balladája
A nyári esték lecsengő biztonsága:
a locsolás. Ahogyan a homokos föld
vég nélkül képes inni, vedelni a kút-
vizet, nézed ahogy a habos, saras lé
beivódik, mint szivacsba a kékség.
Mohás betonjárda a tuják tövében,
a bumerángnyi tobozok a fenyő alatt,
és ahogy az óriásgyökér próbálkozik.
Talán megölne, ha mozogni tudna.
A hüvelykujj fokozatai a csobogástól
a teljes spektrumú spriccelésig. Az
állatok rejtélyes bizalmatlansága.
Pánik, amikor megtörik a slag. Egyre
elvörösödve búcsúzik a Nap, sziaszia,
egész nap nem láttalak. Fehér, így
mindig koszos műanyagszékek, jég-
hideg, olcsó sör. Nem lát már a Nap.
Nem látom már a Napot.
(Borítókép: zoozoo.hu)
(Megjelent az Alföld 2018/9-es számában.)
Hozzászólások